A DCGI jóváhagyta a Zydus Desidustat készítményének III. fázisú klinikai vizsgálatát sarlósejtes vérszegénységre

Az antinukleáris antitestek, közismert nevükön ANA, olyan autoantitestek csoportja, amelyek a sejtek magjában található különböző komponenseket céloznak meg. Ezeket az antitesteket akkor termeli a szervezet, amikor az immunrendszer tévesen a saját nukleáris anyagát idegenként azonosítja. Az ANA teszt egy szűrővizsgálat, amelyet ezen antitestek jelenlétének kimutatására használnak a vérben, és különösen értékes az autoimmun betegségek diagnosztizálásában.

Az ANA tesztet leggyakrabban akkor rendelik el, amikor az egészségügyi szolgáltató autoimmun rendellenességre gyanakszik, különösen szisztémás lupus erythematosusra. Azonban egy pozitív ANA eredmény más állapotokkal is összefüggésbe hozható, beleértve a rheumatoid arthritist, a sclerodermát, a Sjögren-szindrómát, a polymyositist és a dermatomyositist. A tesztet jellemzően indirekt immunfluoreszcenciával végzik, amely nemcsak az ANA-k jelenlétét mutatja ki, hanem azonosítja azok festődési mintázatát is. Ezek a mintázatok, mint például a homogén, foltos, nucleolaris vagy centromer, támpontot adhatnak arra vonatkozóan, hogy mely konkrét autoimmun állapot lehet jelen.

Fontos megérteni, hogy egy pozitív ANA teszt nem jelenti automatikusan azt, hogy a személynek autoimmun betegsége van. ANA egészséges egyéneknél is megtalálható, különösen idősebb felnőtteknél és nőknél. A teszt eredményeit titerként jelentik, amely az antitestek jelenlévő koncentrációját jelzi. Egy alacsony titer normálisnak vagy klinikailag nem jelentősnek tekinthető, míg a magasabb titerek nagyobb valószínűséggel kapcsolódnak autoimmun állapotokhoz. Emellett bizonyos gyógyszerek, fertőzések és egyéb egészségügyi állapotok pozitív ANA eredményt okozhatnak.

Az ANA teszt eredményeinek értelmezésekor az egészségügyi szolgáltatók figyelembe veszik a titer szintet, a festődési mintázatot, valamint a beteg tüneteit és kórtörténetét. Ha az ANA teszt pozitív, további specifikus antitest vizsgálatokat rendelhetnek el az autoimmun betegség pontos típusának azonosítása érdekében. Ezek a követő vizsgálatok magukban foglalhatják az anti-kettős szálú DNS, anti-Smith antitestek, anti-SSA, anti-SSB vagy anti-centromer antitestek vizsgálatát. Az ANA teszt kezdeti szűrővizsgálatként szolgál, és egy autoimmun állapot diagnosztizálása megköveteli a klinikai leletek és egyéb laboratóriumi eredmények korrelációját.