A gyorsult öregedés összefüggésbe hozható az 50 év alattiak körében növekvő rákrizikóval, derül ki egy tanulmányból

A hemoglobin A1c, közismertebb nevén HbA1c vagy glikált hemoglobin, egy kulcsfontosságú laboratóriumi vizsgálat, amelyet a cukorbetegek hosszú távú vércukorszint-kontrolljának nyomon követésére használnak. Ez a teszt a vörösvértestekben található hemoglobin fehérjék azon százalékát méri, amelyekhez glukóz kapcsolódik. Mivel a vörösvértestek élettartama jellemzően körülbelül három hónap, a HbA1c teszt átlagos képet ad az elmúlt két-három hónap vércukorszintjéről, így átfogóbb a napi glukózmérésekhez képest, amelyek csak egy adott időpontban mutatják a vércukorszintet.

A glikált hemoglobin képződése természetes módon történik, amikor a véráramba kerülő glukóz a hemoglobinhoz kötődik. Minél magasabb a vércukorszint az idő múlásával, annál több glukóz kapcsolódik a hemoglobin molekulákhoz. Ez a folyamat folyamatosan zajlik a vörösvértestek teljes élettartama alatt. Cukorbetegségben nem szenvedő embereknél a normál HbA1c szint jellemzően 4 és 5,6 százalék között van. Az 5,7 és 6,4 százalék közötti érték prediabéteszt jelez, ami a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megnövekedett kockázatára utal. A 6,5 százalékos vagy magasabb HbA1c szint két különálló teszten a cukorbetegség diagnosztizálásához használt kritériumok egyike.

Az egészségügyi szolgáltatók több célra is használják a HbA1c tesztet. Segít diagnosztizálni a 2-es típusú cukorbetegséget és a prediabéteszt, bár általában nem használják az 1-es típusú cukorbetegség vagy a terhességi cukorbetegség diagnosztizálására. A már diagnosztizált cukorbetegek esetében a rendszeres HbA1c vizsgálat segít nyomon követni, hogy mennyire hatékony a kezelési tervük. Az Amerikai Diabétesz Társaság általában azt javasolja, hogy a legtöbb cukorbeteg felnőtt 7 százalék alatti HbA1c szintet célozzon meg, bár az egyéni célértékek változhatnak az életkor, az általános egészségi állapot és egyéb tényezők alapján. A vizsgálat gyakorisága a cukorbetegség típusától, a kezelési tervtől és a vércukorszint kontrolljának mértékétől függ, de általában háromhavonta vagy félévente végzik el.

Számos tényező befolyásolhatja a HbA1c teszt eredményeit. A vörösvértest-cserét érintő állapotok, mint például a vérszegénység, közelmúltbeli vérveszteség, vérátömlesztés vagy bizonyos genetikai hemoglobin variánsok pontatlan eredményekhez vezethetnek. A vesebetegség, májbetegség és bizonyos gyógyszerek szintén befolyásolhatják a vizsgálat eredményét. A teszthez egyszerű vérminta szükséges, és nincs szükség különleges előkészületre, mint például böjtölésre, ami kényelmes a betegek számára. A HbA1c eredmények megértése segíti a betegeket és az egészségügyi szolgáltatókat abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a cukorbetegség kezeléséről, beleértve az étrend, a testmozgás és a gyógyszerelés módosításait a jobb vércukorszint-kontroll elérése és a cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények kockázatának csökkentése érdekében.